Két csalódott csapat találkozott az ideiglenes otthonunkként szolgáló Grosics Gyula Stadionban, hiszen egyik együttes sem úgy kezdte az idei szezont, ahogyan azt szerette volna, míg a mieinknek az utolsó percekben kellett egy héttel korábban lemondania a pontszerzésről, addig a Békéscsabát a Szeged győzte le az első fordulóban, így mind a két fél a lehető leghamarabb szeretett volna javítani a mérlegen.
Az első percek egymás iránti óvatosságát a 4. percben törte meg egy, a teljes mérkőzést képét máris megváltoztató incidens, Izing szabálytalankodott a levegőben Lukáccsal, amelyet a békéscsabai játékos a földön törlesztett felelőtlenül, ezt pedig Görög játékvezető sem nézte jó szemmel és máris villant az emberelőnyt jelentő piros lap. Egyből magunkhoz ragadva a kezdeményezést, Tóth mélységi átadásából Szerencsi lőhetett a számára szimpatikusabb balosával, de nem volt eléggé precíz. A 15. percben az Izing–Szedlár–Girsik útvonalon alakult ki lehetőségünk, Krnács azonban a helyén volt és az alapvonal felé hárított. Egy Papp–Szedlár összjáték keltett reményt szurkolóinkban a játékrész 21. percében, balhátvédünk ívelt pontosan a Barnának, aki egyedül fejelhetett egészen közelről, ziccerét azonban csak a helyzetek közé írhattuk fel. Az ivószünet előtt távolról is teszteltük a vendég kapust, de Csillag lövése a háló tetejében akadt csak el. A frissítést követően újabb komoly helyzet adódott a semmiből, egy rövid kirúgást fülelt le Szedlár, passzából azonban sem Szerencsi, sem Girsik nem tudott eredményes lenni. A 32. percben végre megtört a jég, Tóth ívelt Girsik felé, aki elől tisztázni tudtak fejjel a lila színű védők, Papp azonban egy átvételt követőn egy remekül eltalált lövéssel megszerezte a vezetést, 1-0. Tovább tört az a bizonyos jég a 38. percben, egy jobb oldali szögletünk lett szerencsésen túl hosszú, amiből Girsik cselezett az alapvonal irányába, centerezése pedig egy védő lábáról csapódott a kapuba, 2-0. Sosem derül ki, hogy mit hozott volna ki Girsik a 44. percben abból a versenyfutásból, amit végül Puskás egy sárga lapot érő szabálytalansággal szakított meg, ez volt az első etap utolsó számottevő jelenete.
A két szakvezető közül csak a vendég látta szükségesnek, hogy változtasson csapatán, Kitl és Szabó érkezett a szünet után, a mieink változatlan összeállításban folytatták a találkozót. Bizonyára minden dorogi szurkoló azt a bizonyos harmadik és mindent eldöntő találatban bízott, amihez az 50. percben jártunk először nagyon közel, Tóth szép lövése centikkel ment csak mellé. Egy óra foci után egy kicsit kapkodóvá vált a játékunk, a Békéscsaba pedig nem adta meg magát, sőt, az akkor már a pályán lévő Pantovic lövésénél kellett Mursitsnak a tőle megszokott óriási bravúrt bemutatnia. Alig, hogy kapusunk megmozdulását dícsértük, újra neki akadt dolga, de a Pantovic elleni párharcot újra Mursits nyerte. A vendég rohamokat követően Nyíri labdaszerzését vezettük egészen a kapuig, Szedlár próbálkozása jól is nézett ki, de Krnács ha csak másodjára, de megfogta a labát. Ilyés révén is szépíthetett volna a Békéscsaba, amely akciónál már Mursits is verve volt, de nem volt elég pontos ez a lövés sem. A 83. percben aztán jött a hideg zuhany, Izing becsúszva takarította el egy jobb szélről érkező labdát, ami Kitl elé jutott, aki kapásból lőtt védhetetlenül a kapunkba, 2-1. A 85. percben jártunk már, amikor Szerencsi csapott le egy labdára a pálya közepén, támadásvezetését Pálinkás kísérte, a lövésből azonban ezúttal sem tudtuk lezárni a mérkőzést. A rendes játékidő utolsó percében ismét Szerencsi révén voltunk veszélyesek, aki ügyesen alakított ki magának helyzetet, próbálkozását azonban az utolsó védő blokkolni tudta, így a 4 perces hosszabbításra sem lélegezhettünk fel. Az egész mérkőzésen jól játszó Szerencsi nevéhez fűződik a nap utolsó érdemi jelenete, támadónk zavartalanul vezethette fel a labdát a jobb oldalon, az üresen érkező Tóth elől azonban újra a kapus szedhette fel a labdát, így az eredmény már nem változott, maradt a 2-1, ami csapatunk első győzelmét jelentette!
A mérkőzés jegyőzkönyve:
DOROGI FC–BÉKÉSCSABA 1912 ELŐRE 2–1 (2–0)
Tatabánya, Grosics Gyula Stadion, 150 néző. Vezette: Görög Márió (Bede Tamás, Kulman Tamás)
Dorogi FC: Mursits – Nyíri, Dlusztus, Izing, Papp – Tóth, Csillag (Nagyházi, 77.), Szerencsi – Szedlár (Zabari, 87.), Girsik (Pálinkás, 77.), Barna (Józsa, 68.).
Cseréink: Tulipán, Nagyházi, Kárász, Berkó, Józsa, Pohner, Lőrincz, Pálinkás, Zabari.
Vezetőedzőnk: Fenyvesi László
Békéscsaba 1912 Előre: Krnács – Fazekas, Albert, Bora (Szabó, 46.) – Máris, Nagy (Kitl, 46.), Varga, Puskás (Pantovic, 60.) – Mikló, Lukács, Gránicz (Ilyés, 60.).
Cserék: Winter, Kitl, Pantovic, Szabó, Borbély, Ilyés, Hodonicki, Sipaki, Zvara.
Vezetőedző: Preisinger Sándor
Gólszerzők: Papp 32. (1-0), Fazekas 38. (2-0, öngól), Kitl 83. (2-1).
Kiállíva: Lukács.
Fenyvesi LászlóAz első félidőben el kellett volna döntenünk a mérkőzést. Sajnos ezt nem tettük meg, így izgalmas lett a találkozó vége. Szerencsére nem követtük el a Nyíregyháza elleni hibákat, így értékes három pontot szereztünk. A második félidei játékunkkal nem vagyok elégedett.
