A két szakvezető közül csak a vendég látta szükségesnek, hogy változtasson csapatán, Kitl és Szabó érkezett a szünet után, a mieink változatlan összeállításban folytatták a találkozót. Bizonyára minden dorogi szurkoló azt a bizonyos harmadik és mindent eldöntő találatban bízott, amihez az 50. percben jártunk először nagyon közel, Tóth szép lövése centikkel ment csak mellé. Egy óra foci után egy kicsit kapkodóvá vált a játékunk, a Békéscsaba pedig nem adta meg magát, sőt, az akkor már a pályán lévő Pantovic lövésénél kellett Mursitsnak a tőle megszokott óriási bravúrt bemutatnia. Alig, hogy kapusunk megmozdulását dícsértük, újra neki akadt dolga, de a Pantovic elleni párharcot újra Mursits nyerte. A vendég rohamokat követően Nyíri labdaszerzését vezettük egészen a kapuig, Szedlár próbálkozása jól is nézett ki, de Krnács ha csak másodjára, de megfogta a labát. Ilyés révén is szépíthetett volna a Békéscsaba, amely akciónál már Mursits is verve volt, de nem volt elég pontos ez a lövés sem. A 83. percben aztán jött a hideg zuhany, Izing becsúszva takarította el egy jobb szélről érkező labdát, ami Kitl elé jutott, aki kapásból lőtt védhetetlenül a kapunkba, 2-1. A 85. percben jártunk már, amikor Szerencsi csapott le egy labdára a pálya közepén, támadásvezetését Pálinkás kísérte, a lövésből azonban ezúttal sem tudtuk lezárni a mérkőzést. A rendes játékidő utolsó percében ismét Szerencsi révén voltunk veszélyesek, aki ügyesen alakított ki magának helyzetet, próbálkozását azonban az utolsó védő blokkolni tudta, így a 4 perces hosszabbításra sem lélegezhettünk fel. Az egész mérkőzésen jól játszó Szerencsi nevéhez fűződik a nap utolsó érdemi jelenete, támadónk zavartalanul vezethette fel a labdát a jobb oldalon, az üresen érkező Tóth elől azonban újra a kapus szedhette fel a labdát, így az eredmény már nem változott, maradt a 2-1, ami csapatunk első győzelmét jelentette!