Berkó Ádám, felnőtt csapatunk elmúlt éveinek meghatározó játékosa immáron a utánpótlásunkban kap szerepet, pályaedzői feladatok mellett erőnléti vonalon is segíti fiatal játékosaink fejlődését. A szezonkezdetről, és eddigi tapasztalatairól kérdezte új edzőnket a dorogifc.hu.
Dorogifc.hu: A dorogi közönség, mint a felnőtt csapat játékosa ismerhetett meg igazán, milyen feladatok ellátására kaptál megbízást az idei szezontól az utánpótlásban?
Berkó Ádám: „Tavasszal már érlelődött bennem, hogy a bajnokság végeztével miként alakuljon a jövőm. Az elmúlt években többször felvetődött, hogy edzőként is szerepet vállaljak az utánpótlásban, de a profi futball, és a munkám miatt nem fért bele az időmbe. Nyáron miután eldőlt, hogy a focit más szinten folytatom, megkeresett Váczy Dávid körzet központ vezető, és Mayer László elnök úr. Felvázolták, hogy szükség lenne erőnléti edzőre az utánpótlásban. Örültem a lehetőségnek és nem sokat kellett gondolkoznom, hogy ilyen szerepkörben dolgozzak. Mellette pályaedzői feladatokat is ellátok. Ezúton is köszönöm a lehetőséget!”
Dorogifc.hu: Mint pályaedző, vagy mint erőnléti edző érzed magad komfortosabban és miért áll egyik vagy másik közelebb hozzád?
Berkó Ádám: „Mindkettő feladatkörben jól érzem magam. Volt bennem izgalom a nyáron, mert most kezdtem mindkettőt, így nem tudtam mi vár rám egyik szerepben sem. Sokat olvastam, tanultam, kutattam. Sőt még most is. Játékosként rengeteg vezető és pályaedzőm, valamint erőnléti edzőm volt, akik tudása, szakmaisága akaratlanul belém szívódott az együtt dolgozott évek alatt. Arra a kérdésre, hogy melyikben mozgok otthonosabban 1-2 év múlva tudok választ adni. Egyelőre mindkettő közel áll hozzám, jó is, hogy változatos.”
Dorogifc.hu: Mely korosztályokkal foglalkozol, és mik a legfontosabb célok a különböző életkorú csapatoknál?
Berkó Ádám: „Az U11-es csapatnál pályaedzői feladatokat látok el, míg az u12-től az U19-ig erőnléti edzőként tevékenykedek. A legfontosabb cél a sérülésmegelőzésen, mobilizáción, stabilitáson, mozgáskoordináción, erőfejlesztésen (helyes technikai kivitelezésen) és a gyorsaságfejlesztésen van. Szeretnénk, ha megfelelő alapokat kapnának a gyerekek és ha magasabb szintre lépnek, ne ott találkozzanak először az erőnléti fejlesztéssel.”
Dorogifc.hu: Mennyire készültél profi játékosként arra, hogy egy nap edzőként dolgozz és hogyan képezted magad az elmúlt időszakban?
Berkó Ádám: „Koromból kifolyólag készültem a profi foci utáni életre, munkavégzésre. Tudtam, hogy nem akarok távol maradni a labdarúgástól. Három terület is van ami érdekel, így mindegyikben elkezdtem képezni magam. Elvégeztem az UEFA C edzői, az MLSZ Erőnléti és egy Masszőri képzést is. A masszőri mellé a köpöly, kineso tape és testtartás elemzés tanfolyamot is abszolváltam. Egyelőre az első kettőt hasznosítom a minden napokban, a többit csak otthon a feleségemen és a sportoló gyerekeimen gyakorlom. Tervben van további képzés, fejlődés, hogy minél magasabb szintre jussak. Ezáltal is segíthessem a gyerekeimet a céljuk, karrierjük kibontakozásában.”
Dorogifc.hu: Mennyire érzed magad példaképnek a gyerekek számára és figyelsz-e a képzés során kiemelten a védő típusú játékosokra, szánsz-e plusz figyelmet az ő képzésükre egy-két jó tanáccsal?
Berkó Ádám: „Ezen nem gondolkodtam, mennyire lehetek példakép a gyerekek szemében. Az elmúlt 11 év után remélem egy-két játékos tud úgy tekinteni rám. Bemutatkoznom nem nagyon kellett, tudták ki vagyok. A védői feladatok nyilván közelebb állnak hozzám, mint más posztokon lévők, ezért abban könnyebben adok tanácsot.”
Dorogifc.hu: Mik az eddigi tapasztalataid az edzéseket és a játékosokat tekintve, és mi a legpozitívabb csalódásod?
Berkó Ádám: „A tapasztalataim kellemesek, a szülők, a vezetőedzők és játékosok is partnerek eddig. Nyilván mindig vannak akik lelkesebbek és akik kevésbé, de mindenki szorgalmasan elvgézi a kiadott feladatot. A legjobb az lenne ha a megtanult hengerezést, mobilizációs gyakorlatokat és az edzés végén a statikusabb nyújtásokat a játékosok maguktól megcsinálnák minden nap, ha beépülne a tudatukba és automatizmussá válna. Kevesebb sérülés lenne és sokkal mobilisabbak lennének, ezáltal más területen jobban tudnánk előre lépkedni. (Például a hengerezést már minden korosztályban látom az edzések előtt, ez a legpozitívabb).”
Dorogifc.hu: Mind a két gyermeked a dorogi utánpótlásunkban pallérozódik, hogy látod az ő útjukat, lesz belőlük egyszer profi labdarúgó?
Berkó Ádám: „Abba nőttek fel, hogy apa focizik. Mivel a feleségem minden meccsemen ott akart lenni, a két gyerekem 6 hetes koruk óta a lelátón volt, ott tanultak meg ülni, mászni, járni, beszélni, majd focizni. Otthonos közeg nekik. A labdarúgás körül forgott és forog az életünk. Ebbe nőttek bele, nekik ez a természetes, hogy minden nap edzés van, hétvégén meccsek és minden programot a foci köré építünk, ahhoz alkalmazkodunk. Lana, és Nolen is már 3 éves koruk óta fociznak, emellett más sportokat is kipróbáltak, amiben szintén tehetségesek voltak, de amikor akkora edzésszám lett, hogy választani kellett, mindkettő a foci mellett maradt. Ha bárki kérdezi, mindig azt mondom, hogy szerintem én nem voltam ennyire tehetséges mint ők. Igaz én „csak” NB2-ben játszottam profiként, de ebből kiindulva, ők többre vihetik. Nolen a szezon játékosa lett a korosztályában, Lana egyedüli lány a csapatában, meglátjuk, hogy veszi fel a kesztyűt a fiúkkal szemben.
Sokat foglalkozunk az edzéseken kívül is velük. Van, hogy edzés után még egy órát az udvarban gyakorlunk, focizunk. Próbálunk az étkezésükre és az otthoni plusz feladatokra – gyógytorna, hengerezés, korrekciós gyakorlatok – odafigyelni. Nem vagyunk Szoboszlai szülők, igyekszünk megtalálni az egyensúlyt, de a család és a barátok mind azt szokták mondani, hogy ezt nem tudnák csinálni. Unatkozni nem szoktunk, mindig pörgünk.
A kérdésre válaszolva az idő eldönti melyikből lesz profi labdarúgó. Megvan bennük az alázat, a szorgalom, a teherbírás, a mozgás sport iráni szeretet. Még egy fontos dolog megadatik nekik, a támogató családi háttér. Mi mindent megadunk nekik, ami tőlünk telik, ezt helyezzük előtérbe, innentől kezdve rajtuk múlik mit tudnak kihozni az életükből. De mi mindig ott leszünk mögöttük, akármerre is megy az útjuk.”