A szünetben cserére szánta el magát a  Huszti Szabolcs – Toldi Gábor edzőpáros, három helyen is változott a vendég összeállítás, de nem alakult másképp a játék dinamikája, dominálni tudott a Debrecen, igaz, a második félidőben már sokkal többet volt nálunk a labda és bátrabban szorítottuk vissza ellenfelünket a saját térfelére. Fenyvesi László is belenyúlt a csapatba, először Csillag, majd Lénárth és Szedlár lépett pályára, hogy lendületet adjon a folytatásra. Utóbbi aztán nem csak lendülettel, de gólpasszal is hozzájárult a csapat teljesítményéhez, a 71. percben nyert meg kitartóan egy párharcot a bal szélen, majd kiválóan centerezett a középen érkező Kanalos elé, aki Gróf mellett gurított a hálóba, 1-0. Nagy lélektani előnyt jelentett ez a találat, amiért kockázatot is kellett vállalni a DVSC-nek, alakítottak is ki veszélyes helyzeteket, de egyenlíteni nem sikerült. Nem nyugodhattunk meg akkor sem, amikor a játékvezető 6 további percet tett rá a rendes játékidőre, de ami ebben a hosszabbításban történt, az igazán emlékezetesre sikerült. Kétszer dönthettük volna el végleg a három pont sorsát, ám a Szerencsi-Gróf párharcból a kapus jött ki győztesen, pedig támadónk zavartalanul törhetett kapura egészen a félpályától. Szedlár lábában is benne maradt a gól, Csillag szöktetéséből kerülte meg a kapust, sajnos túl hosszan. A 96. percben, aztán megszületett a nagyon érő találat, Berkó indított szabadrúgásból a teljes vendég védelem mögé, labdája Ryashkot találta meg, aki ezúttal jobbról készített Szerencsi elé, aki a jobb alsóba lőtt, beállítva a 2-0-ás végeredményt.

Nagyon fontos győzelmet arattunk tehát a feljutásra nagy eséllyel pályázó Debrecent felülmúlva, és az így megszerzett három pont nagy segítséget jelenthet majd a kiesés elleni küzdelmünkben is. Vasárnap Siófokon lépünk pályára, akkor és addig is Hajrá Dorog!